És itt van Ő, akit annyira vártál. Végre a kezedben tarthatod.
Telnek a hetek a hónapok. Kezd kialakulni az összetartozás és a feltétlen szeretet érzése.
Megfogadod és szentül hiszed, hogy Te nem követed el szüleid nevelési hibáit.
Elolvasol rengeteg cikket, könyvet.
Kiválasztod a Neked tetsző tanácsokat és követed is azokat…..Valóban követed?
Aztán mikor cserepedik valami megváltozik
A gyermek elkezd a megszokottól eltérően viselkedni:
- hisztis lesz
- nem mesél, bezárkózik
- nem kér a pusziból, ölelésből
- a külvilágot kikapcsolva elmerül a mesében, játékban
- nem akar enni
- vagy csak bizonyos ételeket
- végül már azokat sem
Újra olvasol, keresed a megoldást a könyvekből
- próbálkozol
- erőltetsz
- ráhagysz
De az eredmény nem jön.
Mi a történhet jó esetben ezután?
Amikor a kiborulás szélén állsz, döntesz. Segítségre van szükséged, szükségetek.
Léteznek módszerek, amik segítségével a szakembert a gyermek a bizalmába fogadja.
Majd neki sikerül kideríteni, mi lehet a megváltozott viselkedés oka.
DE!!!!!
A foglalkozás után a gyermek hazamegy és a megszokott környezete veszi körül.
Így viszont a javulás csak átmeneti időszakra szól.
A gyermeked, mint annak idején Te is, a családja, a szülei rezgéseire reagál.
Ha ezek a rezgések számára kellemesek és biztonságosak, akkor:
- szépen fejlődik
- nyitott
- önbizalommal teli
- boldog gyermek
Te megadsz minden Tőled telhetőt.
tudatosan kerülöd a szüleid hibáit (amivel energiát adsz ezeknek az emlékeknek), a gyermeked ennek ellenére:
- eltolja az ölelésed
- nem kér se nem ad puszit
- nem mesél magáról a napjáról
- nincs önbizalma
- nem védi meg magát
- az oviból vagy suliból eltérő visszajelzéseket kapsz, mint amiket otthon tapasztalsz
- nem akar enni
Mit nem tettem jól?
Ekkor felismered Önmagad vagy segítséget kéresz (pl kineziológus), hogy a nagy tagadásban lemásoltad a szüleid számodra nem megfelelő
viselkedését, amit nyújtani tudtak.
Hogy mi az,amit a szüleidtől másolsz le?
Szólongatod a gyereke, hogy
- kevesebbet nézzen TV-t
- miért nem játszik valamit
- ne kiabáljon
- ne ugráljon
- öltözzön
- vetkőzzön
- pakoljon el
- haladjon, siessen már
Majd a nap végén, az elhadart esti mese után megöleld, megpuszilod és elmondod mennyire szereted.
Majd ha, ezek után
- nem tud elaludni
- inni vagy enni kér
- pisilni kell
- lámpaoltást kér
- ölelést kér
- simogatást kér
türelmetlenül kiabálsz, hogy aludjon már végre.
Hogyan jössz ki ebből a káoszból, ha önmagad felismered egyáltalán vagy a segítség kérés mellett dönteszt?
Elkezded feldolgozni a gyermekkorod számodra nem pozitív történéseit.
Mentális önfegyelem gyakorlásával türelmes vagy, ami napról napra jobban megy.
Változtatsz a szokásaidon.
Nem szólongatod:
- az evés vagy nem evés miatt
- TV miatt
- játék miatt
- és bármi miatt, amiért korábban igen.
Egyszerűen hagyod létezni.
Persze szabályok keretek vannak, de nem próbálod szabályozni minden pillanatban.
Leveszed azokról a területekről a fókuszodat, ahol eddig folyamatosan jelen volt, azton, hogy nem megfelelően, az elvárásaidhoz mérten viselkednek a gyerekeid.
Amikor beérik a sok önmunka gyümölcse
Kitartóan gyűröd a napokat.
Egyszer csak azt veszed észre, hogy a gyermeked
- vidámabb
- étkezési szokásai kezdenek hasonlítani a kortársakéhoz és az ovis/iskolás visszajelzéshez
- végre mesél, hogy mi történt Vele
- elfogadja az ölelésed
- megölel
- elfogadja a puszi majd Ő is ad
- nyugodt és boldog
Mikor ezt látod, könnyes szemmel egyszeriben Te is nyugodt és boldog vagy.
Már nem kell önuralom ahhoz, hogy úgy viselkedj Vele, ahogy akkor, a kiságya mellett megfogadtad Magatoknak.
Persze figyelned kell Magadat továbbra is.
Az önismeret gyakorlása most már egész életeden végigkísér.
Érthetőbbé válik a körülötted lévő világ valamint a belső világod.