Bűntudattól a felszabadulásig

Rengetegszer látom, hallom, tapasztalom, hogy, ha megteszel valamit, ami az eddigiekhez képest szokatlan, először határtalan

boldogságot érzel, ünnepeled a  változás örömét.

A felszabadultság érzését éled meg.

Majd eltelik 1-2 nap és ez az örömteli esemény végül bűntudatot és lelkiimserefurdalást kelt benned.

Ugyanez a helyzet egy kimondott gondolattal és érzéssel is.

Ott az eufória, hogy végre kimondtad, végre nem nyomja tovább a lelkedet, nem is volt olyan nehéz..és mennyivel jobb most.

A másik pillanatban pedig szintén bekapcsol a bűntudat és elkezded felmenteni azt az illetőt, aki a negatív érzéseket okozta benned  és

megmagyarázod, hogy egyébként nagyon jó ember, sosem bántana meg stb…

Az fejlődés, az önismeret nem arról szól, hogy megtámadd a szeretteidet és lerombold a velük való kapcsolatot.

Ennek a lényege a megértés az elfogadás kialakítása.

Megértése annak, hogy a jelenedben ezek a régi érzések problémákat okoznak és neked most ezzel van dolgod.

Ehhez pedig őszintének kell lenned, elsősorban magadhoz, hogy megértsd:

A kimondott gondolataid, melyek negatív érzéseket váltottak ki benned és ezt mondjuk éppen az egyik vagy mindkét szülőd, szerelmed okozta, rád

vannak hatással, téged rombolnak.

És ezek miatt az érzések miatt kértél segítséget. Hiszen ehhez kapcsolódik számtalan olyan viselkedési mód, ami megnehezíti az életedet.

Pl.:

• haraggal, dühvel reagálsz, mikor nyugodt szeretnél maradni.
• nem tudsz azonnal frappáns választ adni, leblokkolsz, csak napok múlva jut eszedbe a jó válasz
• nem mersz konfrontálódni
• a békesség kedvéért inkább csendben maradsz
• nem mersz nemet mondani
• kiállni magadért és az érzéseidért
• könnyen elbizonytalanítható vagy

Ez közvetlen módon nem a szüleidről, hanem a te életedről szól.

Ezért fontos, hogy megértsd, jogod van arra, hogy felülvizsgáld, mi történt valójában. Attól még szerethetsz bárkit, hogy konfrontálódsz vele, sőt az vezet

el az igazi, őszinte szeretethez, nem a hallgatás.

És eljuttat a van választás állapotához és a felismerésekhez  a szüleiddel, szerelmeddel, barátaiddal kapcsolatban…is:

• van választásod, hogy megbocsátasz nekik és megérted őked
• van választásod, hogy bűntudat nélkül be merd magadnak vallani, hogy nem tudod szeretni őket
• van választásod, hogy az évek óta rendezetlen kapcsolatotokat helyrehozd
• van választásod ahhoz, hogy újra felkereds őket, ha esetleg már évek óta nem beszéltetek, ha más nem anynira, hogy elmondd, most már érted, hogy miről beszéltek
• van választásod, hogy megszakítsd a kapcsolatot azokkal, akik már nem támogatják az életedet, nem tudsz fejlődni tőlük.

 

Hogy mi ennek a öröm kontra bűntudat állapotnak az oka?

Erről olvashattok ma, a megoldásokkal együtt.

 

Személyiségünk részei

 

Ahhoz, hogy megértsd mi zajlik benned, hogyan áll össze a személyiséged vegyük át a pszichológiai alapokat.

Sigmund Freud az emberi személyiséget három nagy rendszerre bontotta:

• Id (ösztön-én) – tudattalan
• ego – én
• szeperego -felettes én

Ez a három rendszer egymással kölcsönhatásban irányítja a viselkedésünket.

• Az id célja ösztönök azonnali kielégítése, az örömök azonnali megzserzése: éhség, szomjúság, életösztön, szexuális vágy.
• Az ego- én személyiségünk végrehajtószerve. Az ego dönti el, hogy az id mely impulzusai megelelőek és ezt milyen módon elégítse ki.

Pl.: megkívánod a csokit (id), ráveted magad. Ha kontroll nélkül befalod, akkor az id (ösztön-én) uralkodott el rajtad, azonnali örömforráshoz akartál jutni.

Ha hagysz máskorra is, mert még jó lesz az fél óra múlva is, akkor az ego kontrollálta a folyamatot.

Az ego ezen felül úgynevezett énvédő mechanizmusokat dolgoz ki, hogy kivédje a tudattalan (id-tönös -én impulzusait).

Az énvédő mechanizmusok kontrollálásának a fő célja a az id (ösztön én) impulzusai által keltett belső nyugtalanság kivédése.

A legalapvetőbb, (Freud által leírt) énvédő mechanizmus az elfojtás.

Az elfojtás célja a szorongás kivédése: a fájdalmas vagy veszélyes, épp ezért szorongást keltő gondolataitad a tudattalanba tolja. Mintha meg sem

történt volna. (jó példa erre a szexuális zaklatás vagy  a bántalmazó gyerekkor. (Egyszerűen nem emlékszel vagy a gyerekkorodból semmire vagy arra a korszakra, ahol a trauma ért. Folyton felmented a szüleidet, hogy ők milyen jó emberek, mennyi jót tettek érted)

Az ego az elfojtáson kívül még a felejtést, önámítást.

• A szuperego-tudattalan  tartalmai főképp a szüleinktől átvett szabályok, normák, erkölcsi tartalmak tárháza, ám ennél is több.

A szülőktől tanult értékek magunkba fogadásával azonosulunk szüleinkkel, ezáltal a későbbiekben az ő mércéjükkel mérjük magunkat.

A szuperego két komponense: a lelkiismeret és az énideál.

A szuperego normáinak a megsértése , a szülői szeretet elvesztését és az azzal járó szorongást idézi fel. Ez a szorongás tudattalan, de bűntudatként élhetjük át. Wikipédia

Pl.: Ha a csokit azért nem falod be egyből, mert azt tanultad meg, hogy be kell osztani,  nincs rá mindig pénz, nem illik mindent megenni, akkor a tudattalanul a szülöi minták alapján hozod meg a döntésedet. Viszont semmiképpen sem a szabad akaratodból.

 

Hogyan fejlődik az én?

 

A korai énfejlődés és a korai ego-fejlődésben van egy hármas egység:

• Szimbiózis: a csecsemő és az ego határai megegyzenek az anyáéval, ők ketten sajátos egységet alkotnak, majd ez lassan ketté válik, a baba pár hónapos korában, mikor felfedezi a különbséget az anya és önmaga között. Pl.: 6 hónapos babánál már megfigyelhető, hogy nézi az anyukáját etetés közben.
• Szeparációs időszak: 1,5-2 éves korban nagyon élvezi a kisgyerek az anyától való távolodást. Bátran jár – kel, akár egyedül is, huncutkodik, feszegeti a határait. Arra szüksége van, hogy biztonságot, energiát gyűjtsön és vissza-visszaszalad az anyjához egy kis szeretettankolásért, majd folytatja a tevékenységét.
• Újraközeledés: a gyerek rájön, hogy nem jó a világban egyedül lenni, ezért visszatér az anyukájához. Ezért van az, hogy a 2 éves gyerek újra nagyon ragaszkodóvá válik, alig lehet levakarni az anyukájáról, árnyékként követi azt. Kettősség jellemzi a viszonyt, mert mikor együtt van az anyukájával, akkor ellöki magától az anyát, de a hiányát nem képes elviselni.

Ezt követi egy stabil periódus, amikor kialakulnak az ego tartós keretei az anya és gyermek viszonyában.

Majd 3-6 éves kor között elkezdődik a szuperego (felttes én) kifejlődése. Ami azt jelenti, hogy a gyerek a szülőn keresztül látja, taapsztalja, szereti

önmagát.

Csak úgy és annyira tudja magát szeretni, értékelni, ahogyan őt szeretik és értékelik  a szülei.

Ez a fajta függőség serdülőkorban lezáródik.

 

Mi történik a serdülőkorban?

 

Ranschburg Jenő pszichológus szerint a tinédzserkor a szuperegotól való megszabadulás időszaka.

Ami azt jelenti, hogy önállóságot akar kikövetelni magának a gyerek és le akarja tenni azokat a mintákat, amiket a szülőktől vett fel és így megalkotni

önmagát.

Ranschburg Jenő felfedezte a három fázist: szimbiózis, szepráció és újraközeledés folyamatát a serdülőkorban is.

• Szimbiózis: 6-10 éves korig: a gyerek ilyenkor még a szülő tapasztalataiból, abból merít információt és ugyanolyan intenzitással képes áltélni a szülővel történt dolgokat, mintha  az vele történt volna meg
• Szeparáció: 10 éves kor körül kezdődik el újra. Ekkor akarja kivívni az önnállóságát, leválni a szülőről. Ekkor kezd el a gyerek  inkább  barátaira hallgatni, azoknak a véleményét elfogadni. Az önállóság érzését keresve bandáznak, lógnak az iskolából. Úgy érzik önmagukért felelhetnek, nincsenek szüleik. Úgy érzik mindent meg tudnak oldani. Ami ebben a korban nagyon fontos és meghatározó élmény a gyerek számára.

13-14 éves gyerekek nem tudják elviselni, ha  a szülő bekorlátozza őket, sok vita van közöttük, amit igazán egyikőjük sem ért, hogy miért történik.

Amikor a gyerek eljut az önállósága csúcsára, áttöri a szuperegot, azaz a szülői mintákat, rájön, hogy nagyon egyedül van, nagyon magányos.

Nem tudja megfelelően szeretni magát, hiszen : “Csak úgy és annyira tudja magát szeretni, értékelni, ahogyan őt szeretik és értékelik  a szülei.”

Az önszeretete nincs kifejlődve.

Ilyenkor pótolják egos dolgokkal ezt az önszeretetet: legjobb sportoló, jó mesemondó, versenyző bármi.

• Ekkor jön el az újraközeledés fázisa. A 14-18 éves gyerek újra közeledik a szüleihez, mert azt tapasztalja, hogy nagyon egyedül van és ezt a szeretetet csak a szuperego (szülői hozzáállás)  tudja neki megadni.

 

 

Mi történik ezután?

 

Ha serdülőkori krízisen szépen átjut egy gyerek, és a szülő türelemmel viseli ezt az időszakot, ami egy természetes folyamat.

Akkor a szülő segíti, hogy a gyerek később egészségesen le tud válni a szüleiről.

Ha a folyamat akadályoztatva van és a szülő beleáll a csatába, ő hoz sorozatos döntéseket a gyerek helyett, vas szigorral hajtatja végre az akaratát,

esetleg testi fenyítéssel, akkor 3 dolog történik:

• a gyerek leválik róla érzelmileg és fizikailag is, megtörik a kapcsolatuk. A gyerekben nem alakul ki a belső önmagammá válás folyamata.
• bekövetkezhet a Erikson által említett probléma: a korai zárás. Ami azt jelenti, hogy a serdülőkori krízis sérül, nem tudja megélni  ezt a fontos fejlődési krízist a gyerek, nem lehet saját  döntése, nincs választása, sérül az egészséges személyiségfejlődése. A gyerek a szülő dötésenek hajt fejet. Nem szakad el a szuperegotól (szülői mintáktól) és benne ragad a fekete-fehér gondolkodásba, infatilis marad, a szülei sosem nézik és kezelik felnőttként. Sokat küzd a leválással. Folyamatos szorongásban, bűntudatban él, már akkor is, ha csak a szülei gondol. Ezt csillapítva még felnőttként is napi szinten keresi a szüleit ,valamilyen formában. mert bekapcsol nála a szuperego : “A szuperego normáinak a megsértése , a szülői szeretet elvesztését és az azzal járó szorongást idézi fel. Ez a szorongás tudattalan, de bűntudatként élhetjük át. Wikipédia”
• Nem történik meg a gyerek pszichológiai érettsége, nem tud felnőtté válni,mert a szülő túl sok elvárást támaszt felé. A saját akaratát nyomja  a gyerekre. Az önállóságra nevelés címszóval sok feladatot ad a gyereknek. Hamar kell felnőnie, sietteti a szülő a gyermek növekedését: hamarabb bilizteti, részt kell vennie a házimunkában, el kell látnia a kisebb testvéreit. Ez nem önállóságra nevelés, hanem a saját szülői felelősségüket hárítják a gyerekre. És itt a mostani óvodai,iskolai rendszer is benne van ebben a sürgettetési folyamatban: oviban már idegen nyelvet tanulnak, alsóban már felsős szintű és mennyiségű tananyagot. Legyen élsportoló, zongorista, matek zseni meg minden, minden..Kevés idő jut a gyerekekre. Sürgetésből áll minden, úgy, hogy a gyerek még nem érett ezekre a feladatokra.

Ezzel egyértelműen sérül a szülő-gyerek között a szeretetkapcsolat kialakulása.

Sérül a gyermek önszeretetének kialakulása, hiszen így nem érzi a szülő szeretetét, a szuperegoból (szülői mintázat) ezt a mintázatot tudja lehozni, és

nem képes szeretni megfelelően önmagát.

Bizalma, önbizalma is alacsony szinten van.

                                                                                       Kép:Oktatási és Fejlesztési Intézet

 

Összegzés

 

Összességében nagyon fontos, hogy a serdülőkori krízis végbemenjen. A gyerek kiélje magát, feszegesse a határait.

Aki ebben a folyamatban gátolva van és korán záró típus lesz, azaz koravén, annak felnőtt korában nehézséget fog okozni a:

• leválás
• bizalom önmaga és mások felé
• szexualitás megélése (az alacsony önszeretet szint miatt)
• örömök megélése, sőt azok háttérbe szorítása kerül előtérbe
• lelkileg kevésbé terhelhetőek
• gond lesz a kapcsolatteremtő képeségükkel
• meglakuvókká válnak a kapcsolataikban, alárendelt szerepbe kerülnek

 

                                                                                   Kép: Life.hu

Végeredményképpen, hogy ezt kompenzálják előjön a serdülőkori magányosság, egyedüllét érzése és ezt mindeféle egos dologgal fogják kompenzálni,

csak már felnőttként:

• hatalmi drámák
• pénz körül forgó szemlélet
• mindenkinél én vagyok az okosabb
• az én véleményem a szent
• mindenki hülye, mindig mással van a gond
• mindent megmagyarázok
• majd én azt tudom….

Sajnos ezzel a hozzáállással nagyon megnehezítik a saját és környzetük életét is.

 

 

Megoldások

 

• segítséget  kell kérni a leválási folyamathoz, amit már szerencsére egyre többen kezdenek észrevenni
• az önismeret segíti a folyamatok felismerését és azt, hogy hol van az elakadás
• meg kell bocsátani magadnak és a szüleidnek
• saját magadért vagy felelős, ezért fel kell építeni az önbecsülésedet, önbizalmadat
• ami az önszeretet szint emelésével kezdődik
• rendezni kell, átlátni az életedet, kapcsolataidat
• megtanulni kifejezni az érzéseidet
• megtanulni kifejezően, tisztán kommunikálni
• megtanulni döntéseket hozni
• elfogadni a saját döntéseidet

Mindenre van megoldás, éppen ezért minden rendben van..

 

                                                            Kép: Moscain.hu

 

 

 

 

 

 

.