És itt van Ő, akit annyira vártál. Végre a kezedben tarthatod.

Telnek a hetek a hónapok. Kezd kialakulni az összetartozás és a feltétlen szeretet érzése.

Megfogadod és szentül hiszed, hogy Te nem követed el szüleid nevelési hibáit.

Elolvasol rengeteg cikket, könyvet.

Kiválasztod a Neked tetsző tanácsokat és követed is azokat…..Valóban követed?

 

Aztán mikor cserepedik valami megváltozik

 

A gyermek elkezd a megszokottól eltérően viselkedni:

 

• hisztis lesz

 

• nem mesél, bezárkózik

 

• nem kér a pusziból, ölelésből

 

• a külvilágot kikapcsolva elmerül a mesében, játékban

 

• nem akar enni

 

• vagy csak bizonyos ételeket

 

• végül már azokat sem

 

 

Újra olvasol, keresed a megoldást a könyvekből

 

• próbálkozol

 

• erőltetsz

 

• ráhagysz

 

De az eredmény nem jön.

 

Mi a történhet jó esetben ezután?

 

Amikor a kiborulás szélén állsz, döntesz. Segítségre van szükséged, szükségetek.

Léteznek módszerek, amik segítségével a szakembert a gyermek a bizalmába fogadja.

Majd neki sikerül kideríteni, mi lehet a megváltozott viselkedés oka.

 

DE!!!!!

A foglalkozás után a gyermek hazamegy és a megszokott környezete veszi körül.

 

Így viszont a javulás csak átmeneti időszakra szól.

A gyermeked, mint annak idején Te is, a családja, a szülei rezgéseire reagál.

Ha ezek a rezgések számára kellemesek és biztonságosak, akkor:

• szépen fejlődik
• nyitott
• önbizalommal teli
• boldog gyermek

 

Te megadsz minden Tőled telhetőt.

tudatosan kerülöd a szüleid hibáit (amivel energiát adsz ezeknek az emlékeknek), a gyermeked ennek ellenére:

• eltolja az ölelésed
• nem kér se nem ad puszit
• nem mesél magáról a napjáról
• nincs önbizalma
• nem védi meg magát
• az oviból vagy suliból eltérő visszajelzéseket kapsz, mint amiket otthon tapasztalsz
• nem akar enni

 

Mit nem tettem jól?

 

Ekkor felismered Önmagad vagy segítséget kéresz (pl kineziológus), hogy a nagy tagadásban lemásoltad a szüleid számodra nem megfelelő

viselkedését, amit nyújtani tudtak.

 

Hogy mi az,amit a szüleidtől másolsz le?

 

Szólongatod a gyereke, hogy

• kevesebbet nézzen TV-t
• miért nem játszik valamit
• ne kiabáljon
• ne ugráljon
• öltözzön
• vetkőzzön
• pakoljon el
• haladjon, siessen már

Majd a nap végén, az elhadart esti mese után megöleld, megpuszilod és elmondod mennyire szereted.

Majd ha, ezek után

• nem tud elaludni
• inni vagy enni kér
• pisilni kell
• lámpaoltást kér
• ölelést kér
• simogatást kér

türelmetlenül kiabálsz, hogy aludjon már végre.

 

Hogyan jössz ki ebből a káoszból, ha önmagad felismered egyáltalán vagy a segítség kérés mellett dönteszt?

 

Elkezded feldolgozni a gyermekkorod számodra nem pozitív történéseit.

Mentális önfegyelem gyakorlásával türelmes vagy, ami napról napra jobban megy.

Változtatsz a szokásaidon.

Nem szólongatod:

• az evés vagy nem evés miatt
• TV miatt
• játék miatt
• és bármi miatt, amiért korábban igen.

Egyszerűen hagyod létezni.

Persze szabályok keretek vannak, de nem próbálod szabályozni minden pillanatban.

Leveszed azokról a területekről a fókuszodat, ahol eddig folyamatosan jelen volt, azton, hogy nem megfelelően, az elvárásaidhoz mérten viselkednek a gyerekeid.

 

Amikor beérik a sok önmunka gyümölcse

 

Kitartóan gyűröd a napokat.

Egyszer csak azt veszed észre, hogy a gyermeked

• vidámabb
• étkezési szokásai kezdenek hasonlítani a kortársakéhoz és az ovis/iskolás visszajelzéshez
• végre mesél, hogy mi történt Vele
• elfogadja az ölelésed
• megölel
• elfogadja a puszi majd Ő is ad
• nyugodt és boldog

Mikor ezt látod, könnyes szemmel egyszeriben Te is nyugodt és boldog vagy.

Már nem kell önuralom ahhoz, hogy úgy viselkedj Vele, ahogy akkor, a kiságya mellett megfogadtad Magatoknak.

Persze figyelned kell Magadat továbbra is.

Az önismeret gyakorlása most már egész életeden végigkísér.

Érthetőbbé válik a körülötted lévő világ valamint a belső világod.