Az első részből megtudhattad, hogy mik az alapjai annak, hogy eljuss önmagadhoz.

Javaslom, hogy olvasd el újra az első részt, hogy tovább mélyíthesd az önismereti tudásodat és a felismeréseket, melyek végül ejuttatnak az önvalódhoz.

Ehhez segítségül itt az előző blogbejegyzés a Ki vagy Te? 1. rész  Az alapok, innen megtudhatod, hogy miért nagyon hasznos és elengedhetetlne, hogy

önmunkát végezz:

https://babaravagyom.hu/kivagy-te-1-resz-az-alapok/

Mikor ez a felismerés megvan, nem kell tovább a fájdalomban tocsogni, hanem egy gyors döntéssel a tettek mezejére kell lépni.

Hogy eddig és ne tovább, elég volt a szenvedésből..két lehetőséged van:

elmehetsz segítőhöz, ez a könnyebbik út  vagy

önmagad próbálod helyre rakni a gondolataidat, történéseket az életedben (ez lassúbb folyamat és sok csapdát rejt, hiszen fennállhat és általában fenn

is áll a „Nem látod a fától az erdőt esete”).

Nem látod tisztán a saját folyamataidat.

Akár a könnyebbik, akár a nehezebbik utat választod, az első lépéseket sosem hagyhatod ki, amit az előző blogból olvashattál.

Mert akkor nincs alapja az építkezésnek és csak az egódat, spirituális egódat fogod táplálni, de megoldásra és változásra nem lesz esélyed.

 

Mik is voltak azok az első lépések?

 

• ismerd fel a saját és a környezeted hatalmi drámáit, személyiségtípusait
• alkalmazd a tükör 4 törvényét
• dolgozz a magasabb önbecsülési szintedért, a magasabb önbizalom és önszeretet szintedért
• és sosem felejtsd ki a pozitív jövőkép kialakítását sem

 

A következő kérdésed pedig az lehet, hogy jó, de hogyan?

Igen, ez jó kérdés, pontosan emiatt kell a segítség.

Sok gyakorlást és mélyebb önismeretet  igényel a drámák felismerése és a gyakorlatba való áthelyezése.

Mégis határozottan megváltoztatja az életszemlétedet, javítja a társas kapcsolataidat, jobban érzed tőle magad a bőrödben.

Éppen ezért össezállítottam neked egy hatalmi dráma kisokost, amivel már

rálátást nyersz arra, hogy mi zajlik kötülötted.

 

Hatalmi drámák

 

A hatalmi dráma kialakulásának gyökere:

Úgy tudatosíthatod magadban, hogy hatalmi drámában vagy vagy vagytok, hogy mindig ugyanabba a gödörbe léptek bele:

parttalan viták, elbeszéltek egymás mellett, megfogadsz valamit, hogy többé nem csinálod, mert bűntudatod volt tőle, ettől függetlenül újra meg újra

megteszed.

Ezzel rombolod a saját önbecsülésedet, hiszen nem vagy hiteles a saját szemedben sem.

Nincs kontroll, nincs önfegyelem.

Aztán ez kőkeményen erősíti a veszteségtől való félelmedet, hogy elveszíted a szeretett személyt a viselkedésed miatt.

Viszont a rengeteg felgyűlt, fel nem dolgozott düh harag újabb rohamokat vált ki, hiszen nem tanultad meg egészségesen kifejezni az igényeidet,

vágyaidat, szükségleteidet. Konkrétan hsiztizel….

Hmm, hiszitek?…kérdezheted

Igen, ugyanis a érzelmi kifejezőképesség, énkép, önérvényesítés a dackorszak folyamatával kezdődik el, válik erősebbé és egyértelművé.

Ha a felnőtt nem mutatja meg a dackorszakban lévő gyerekének, hogy az hogyan kezelje indulatait, hogyan fejezze ki azt, amikor szeretne valamit, akkor

ez a minta sérül, nem tud kifejlődni., nem tud helyesen rögzülni.

Akkor meg egyenesen torzul, maikor a szülő a dackorszakban lévő gyerek viselkedését kifejezetten sértőnek érzi és visszakiabál, visszaüt stb…

Így ez a minta épül be, hogy így kell lekezelni a helyzeteket, kiabálással, esetleg verekedéssel.

Persze van olyan típusú hiszti, amit hagyni kell, hogy elmúljon, mert akkor nem lehet hatással lenni a gyerekre, viszont akkor sem az a jó megoldás, ha

tajtékozva ordítozik a szülő, hogy hagyja már abba, a hisztit.

 

Hanem inkább az, ha hagyja, hogy a gyerek kiengedje a gőzt és utána megbeszélik, hogy mi történt.

Valamint a gyerek a szülei viselkedését, egymáshoz való viszonyát nézve építi be magába a megoldásokat, különböző élethelyzetekre és ezzel a

csomaggal indul neki az életnek.

 

Hogyan ismered fel a hatalmi drámákat:

 

Aki hatalmi drámában van, az az alábbi viselkedési módokat alkalmazza, többek között:

gyötrés, vesztegetés, védelmezés, megmentés, vádaskodás, sikítozás, sírás, elfutás, utánad rohanás, bosszú, nyafogás, megsértődés, öngyilkossággal

fenyegetőzés, tehetetlennek mutatja magát, panaszkodik, alkudozik, megátkoz, hátad mögött kibeszél, verekszik, fenyeget, munkába menekül.

A hatalmi dráma oka: alacsony önbecsülés, negatív énkép, nem tiszta kommunikáció, önérdekérvényesítő képesség hiánya, önbecsülés, önbizalom

hiánya, szülői mintázat, nevelési szokások.

A hatalmi dráma célja: mindig a figyelemfelkeltés, a másik irányítása.

 

A hatalmi dráma képlete:

 

Józan paraszti ésszel így zajlódik le egy hatalmi dráma:

• az első játékos ajánlatot tesz, bedobja a csalit (egy kijelentés, megkérdőjelezés, grimasz, alázás stb)
• a második játékos bekapja a csalit és indul a játék (erőfitogtatós, megmondogatós történet)
• lépések sorozata következik, amit majd jól érthetően láttok a passzív viselkedésnél, alá fölérendeltségi játszmánál
• az egyik fél feladja, befejezi a játszmát. Megegyezés nem születik, ellenben mindkét félben megmarad a rossz érzés. Az száll ki a játszmából, aki kiszáll a megfelelési kényszerből.

 

 

Nézzük a drámákat, most a párkapcsolat tekintetében, mert az a legérzékenyebb színtere a drámáknak.

Ettől függetlenül ezekből a leírásákból ráismerhetsz az egyéb társas kapcsolataidban zajló drámákra is.

A passzivitás, mint csali:

A passzivitás, mint hatalmi dráma: érdekes a játszmájuk, mert úgy kontrollálják a többi embert, hogy alárendeltnek mutatják magukat.

Nem tanulták meg, hogyan kell nyíltan kérni, amit akarnak. Általában felnőtt korban sem történt meg a szülőről való leválás.

A passzív viselkedések formái:

• Zaklatottság: fel-alá járkálás, üres csevegés. A viselkedésének célja, hogy elkerülje egy bizonyos feladat megoldását, azt várja, hogy olyan kényelmetlenül érezd magad, hogy megtedd helyette.

 

• Tehetetlenség, erőszak: testi tüneteket produkál magának: hasfájás, fejfájás egyéb tünetek vagy hisztizik, rugdos ,verekszik, tehát erőszakosságot mutat.

Célja, hogy másra hárítsa felelősséget, ne kelljen elvégezni a feladatot.

• Túlzott alkalmazkodás: túl alapos útmutatást kér minden feladat elvégzéséhez, mindent nagyon jól akar csinálni.

Célja: mivel fél a tévedéstől, kudarctól, hibáztatástól azt tanulták meg, hogy mindig azt tegyék, amit mondanak neki.

Ez már gyerekkorban kialakult viselkedési mód. Nem mernek döntéseket hozni és feladatokat önállóan megoldani.

• Semmittevés: ha szembekerülnek egy feladattal egyből azt mondják rá, hogy ”nem tudom” .Nem adnak egyenes válasz a kérdésekre, hallgatnak

hosszasan, mielőtt megszólalnának.

Megtanulták, hogy ha gyengének és elesettnek mutatják magukat, akkor segítenek nekik, gondolkodnak helyettük és megoldja más a feladatokat.

A megmentő , mint csali:

Ő azzal tartja fenn a saját hatalmát, hogy megtesz valamit másoknak, azt is, amire nem kérték meg vagy a másik is meg tudott volna oldani.

A megmentés üzenete: „Én jobban csinálom ,mint te vagy Te ehhez gyenge vagy”

Éppen ezért szokott fordítva elsülni a dolog és az áldozat terhesnek érzi ezt a segítséget, fellázad. Majd a megmentő a jól ismert mondattal él: Én csak segíteni akartam. Tehát a végén maga válik önsajnáltató áldozattá.

 

 

Mint látod, könnyen lehet a megmentőből áldozat is.

Alap felállás, hogy a megmentő fölékerekedik a másiknak, fölérendelt szerepbe kerül, az áldozat pedig alárendelt szerepbe.

Bármelyik szerepben vagy is éppen, mindkét szerepben haragot fogsz érezni és úgymond üldözöd a masikat, ellene fordulsz,  így megfordul az alá-fölé

rendelt szerep.

Hogyan ismered fel, hogy kialakult alá-fölérendeltség játszma?

 

• rossz időzítés: akkor akarsz valamit megbeszélni, amikor a másik éppen elmélyül valamiben vagy a kedvenc műsorát nézi. Ki akarod billenteni a középpontjából és elvenni a lehetőségét attól, hogy érdemben reagálni tudjon
• általánosítás:   te mindig, te sosem gyakori használata
• halmozás: több régi ügy, sérelem felemlegetése egy vitán belül
• hibáztatás. mindenért a másik a hibás, ennyi
• felvágás: lenyomod a másiakt, hogy: neked több pénzed van, tanultabb vagy nála
• címkézés: jelzőket ragasztasz rá: hülye vagy, buta vagy stb ezzel akarod kizökkenteni amondandójából
• távozás: nem állsz szóba a másikkal, otthagyod, nem hallgatod meg
• felelősség hárítása: azt mondod, hogy semmire nem emlékszel, amit mond a másik neked
• mártír szerep: mindenben igazat adsz a másiknak, azt mondod, hogy kár is élned stb
• pénzre való hivatkozás: majd ha…nem az én kenyeremet eszed st…

 

Hogyan gyere ki a drámából és NE kezd el üldözni a másikat?

 

• Természetesen foglalkozz önismerettel, hogy felismerd ezeket a drámáidat és lásd a saját belső folyamataidat

• Ne hagyd , hogy fölékerekedhess a másiknak: ne beszélj vele fölényesen, csak akkor adj tanácsot, ha külön kéri tőled, egyenrangúként kezeld a másikat, még ha valóban többet is tudsz nála. Inkább kérdéseket tegyél fel, amivel eljut a megoldáshoz.
• Ha haragot érzel nézd meg, hogy nem magadnak generáltad e, mégpedig azzal, hogy a munka felét te végezted el , többet adtál, mint kaptál. Azt is nézd meg, hogy megfelelési kényszerből tettél e meg bizonyos dolgokat, tehát nem volt igazából hozzá kedved. Ez már az is lehet, ha nem szívesen hallgatod meg a másikat, nem érdekel, amit mond. Mert ha erre rájössz, hogy igazából nem is rá vagy mérges, hanem magadra, mert nem álltál ki magadért és nem húztad meg a határaidat, akkor nem fogod megbántani a másikat, hanem eldöntöd, hogy legközelebb nem csinálod ezt magaddal.

• Ha gyakran érzel haragot a másik iránt, tuti, hogy valamelyikőtök felvette a megmentő vagy üldöző szerepét. Vizsgáld meg az előbbi 2 pont alapján.
• Ne tedd magad szándékosan alárendelt szerepbe, mert el akarod kerülni a fölényes viselkedést, mert ez nem lesz önazonos és ugyanúgy vitás helyzetet szül. Hogyan teheted magad alárendelt szerepbe: nem szólsz semmiért, igénytelenül öltözködsz, nem tartod be a határidőket, megállapodásokat.
• Ne segíts kérés nélkül a másik
• Sose hidd el, hogy tehetetlen, sarkalld a megoldásra
• Sose végezd el egy adott feladatnak több, mint a felét, mosdd el, hogy te ennyit bírsz a többi az övé
• Mondj nemet arra, ha valamit nem akarsz megtenni, tehát húz meg a határaidat
• Kommunikálj tisztán, fejezd ki az igényeidet, vágyaidat, úgy, ahogy vannak
• Vállald fel az érzéseidet, igen a negatív érzéseidet is, nem kell elfojtani
• Légy őszinte magaddal és másikkal is
• Gyakorolj önfegyelmet, mikor felismered, hogy drámában vagy
• Az önérdekérvényesítési képességedet fejleszd kommunikációs technikák elsajátításával és az önbizalom, önbecsülés szint emelésével

 

Sok sikert kívánok a nyugodt, valós élethez 😊

 

Ha kell, kérj segítséget bátran