A halál és az elmúlás minden nap jelen van életünkben, az emberek, természet, kapcsolatok, érzések

és megannyi egyéb tényező összefüggésében is. És ezzel együtt a megújulás lehetősége is.

Nagyon sok ismerősöm ment el mostanában, főleg középkorúak és a hozzátartozóik bánatát látva

éreztem fontosnak, hogy erről beszéljünk.

És ebben a témában nekem is van jócskán személyes tapasztalatom.

Bármilyen veszteség ér minket, most főként egy személy elvesztésére gondolok, mindig szükség van

egy bizonyos időre, kb. 1 évre ennek a feldolgozására. Valamint átélni legalább egyszer minden egyes évfordulót, névnapot, születésnapot, ünnepet a szeretett személy nélkül.

 

A gyász foglama

 

A gyász valamilyen veszteség következtében létrejövő magatartási formák összessége. Wikipedia

Ez a folyamat természetesnek számít és vannak szakaszai, amelyek közül a legáltalánosabban elterjedt Elisabeth Kübler-Ross szakelmélete :

•  Tagadás/ izoláció

A szeretett személy halálhírére kialakult sokkhatás miatt az érintett/ek tagadják a halál hírét: „Ez nem lehet igaz , biztos egy rossz álom” A tagadás egy védekezési mechanizmusa az agynak hogy ne fájjon annyira az esemény. Bár előbb-utóbb úgyis szembe kell ezzel nézni.

• Harag 

Az érintett személy haragot érez az elhunyt iránt, mert cserben hagyta és mindenki másra is haragszik, amiért ez az eset megtörtént. Felelőst keres ,de nem talál vagy talál. Terhelő időszak a családtagoknak ezen a folyamaton átmenni és sok vitaforrás, családi tragédiák kiindulási pontja ez az érzelmileg túlfűtött állapotból hozott döntés.

• Alkudozás 

Az első szakaszban hárította sz érintett a hálál eset tényét a másodikban nem talált esetleg felelőst. Ilyenkor jönnek az öntipró kérdések: ha másik orvoshoz vittük volna, ha még ezt meg azt megtesszük érte, akkor biztos nem következik ez be.

• Depresszió 

A szembenézés fázisa, mikor felszínre törnek a régi emlékek, a jó dolgok. Szembenézés a fájdalommal. Ilyenkor sok esetben belső párbeszédet folytat az érintett az elhunyttal, látja, érzi a jelenlétét, úgy érzi ott van mellette. Ez a szakasz felkészít az elfogadásra, a hálál tudomásul vételével.

• Elfogadás, belenyugvás

Már nem a veszteségérzés tölti ki a mindennapokat. Előkerülnek az örömet okozó dolgok. Lezárások következhetnek be: a haláleset megváltoztatta az érintett személy értékrendjét, gondolkodását. Barátságok értékelődnek át, munkahelyváltás következhet be.

 

Ami hátráltatja a gyász feldolgozását

 

• Az érintett nem tud szembenézni a fájdalommal, elfogadni azt, hogy ez egy természetes folyamat. Minél mélyebben belemegy ebbe a fájdalom érzetbe, annál hamarabb túljut a gyász szakaszain. És itt kapcsolódik be a sokszor emlegetett önsajnálat, mikor már önmaga iránt érez fájdalmat, a mi lesz velem így, egyedül maradtam érzések dúlnak benne, nincs benne a megküzdés vágya, mert az önsajnálat beletapasztja a problémába.
• Altatók, hangulatjavítók, antidepresszánsok szedése, ezzel is elnyomva megküzdés képességét. Hiába a gyors tűzoltás ezekkel a gyógyszerekkel, az kiváltó okot úgy sem lehet ezzel megszüntetni, a megoldás csak a szembenézés, megélés.
• A környezet hozzáállása. Inkább nem kérdeznek semmit, vagy elvárják, hogy gyorsan essen túl az érintett a gyászon és legyen ugyanaz. Munkahelyen jellemző, hogy sokat hibázik az érintett, hiszen a nagy fokú stressz, kimerültség, alváshiány szétkapcsolja, túlterheli az agyat én nem megy a koncentráció. Egy ideig türelmesek az emberrel, de utána felróják a hibáit, amitől az érintettnek erős lelkiismeretfurdalása alakul ki.
• A feltételezgetések, hogy ha nem sír, akkor nem is érez gyászt, ha nem jár ki a temetőbe, akkor nem is gyászol. Ezek mind-mind tévhitek. Színes ruhában, talpig sminkben is lehet szenvedni a gyásztól.
• Én az ikreim halála óta nem járok ki a temetőbe, sőt temetésre sem, csak nagyon közeli hozzátartozóhoz. Felvállalom, ez így van. Egyszerűen nem érzem azt, hogy csak úgy lehet együtt érezni. Az csak egy szimbólum, és attól, hogy sokan vannak a temetésen, még nem jelenti azt, hogy mindenki valóban őszinte részvétet érez. Vidéken szokás a jelenlévők kibeszélése. Na ott aztán sok okosság elhangzik. Pedig sokan a halálesetre bénultan reagálnak és lehet, hogy csak hónapok múlva tör ki belőlük a sírás. Én biztosan tudom, hogy ha őszinte részvétet érzek, akkor azt is mondom, ha nem , akkor nem mondom, hiába ez a szokás.
• A gyász fázisainak sürgettetése. Nem lehet a szakirodalomban leírt módon végig menni a gyász szakaszain. Kinek hosszabb, kinek rövidebb idő alatt megy le egy szakasz.
• Ha rendezetlen volt a kapcsolat vagy hírtelen halál következik be, akkor segítséget kell kérni a bűntudat, önostorozás és lelkiismeret furdalás letételére, mert ilyen esetben nagyon elhúzódik a gyászmunka és rámegy az érintett egészségére az állandó stressz. Igen, lehet rendezni úgy is valakivel a kapcsolatot, hogy már meghalt. Megvannak erre a megfelelő módszerek, az önismeret ennek az egyik alapja.

 

Hogyan ismered fel, hogy elhúzódik a gyászmunka?

 

• Ha még évek múlva is könnyes szemmel beszélsz az esetről
• Nem tudsz szembenézni a megváltozott élethelyzettel évek múlva sem
• Nem alakítod ki az új életedet a szeretett személy nélkül
• Kerülöd azokat a helyeket, embereket, akit a régmúltra emlékeztetnek
• Ha a temetőben még mindig sok időt töltesz el
• A magány, űr érzése nem csökken, hanem erősödik
• Depresszió alakul ki
• Nincsenek célok
• Nem érdekli az embert semmi
• Állandósulnak az alvás zavarok és egyéb fiziológiás eltérések: túlevés, étvágytalanság, szexuális vágy csökkenése, különböző vérnyomással kapcsoaltos problémák, emésztési zavarok, fájdalomérzet

 

Miért alakul ki az elhúzódó gyász?

 

Itt már nem az elhunyt személyről van szó, hanem az érintettről.

Az érintettben nagyon erős veszteségtől való félelem alakult ki. A halálesettel bekapcsolt egy régi esemény a múltból, ami feldolgozatlan. Akkor is az t élte meg, hogy elveszített valakit, akitől nem tudott elbúcsúzni vagy csak egyszerűen olyan élethelyzetbe került, amikor megborult a biztonságérzete, ősbizalma és félt, hogy elveszíti a szülei figyelmét szeretetét, elismerését vagy bármit, amit mástól kaphat meg…az ő elgondolás alapján.

Az veszteségtől való félelem alacsony önbizalommal rendelkező embereknél alakul ki. Aki nem hisz saját erejében, nem hisz abban, hogy a szeretetet, figyelmet, biztonságot először önmagának kell megadni, megteremtenie, hogy egy traumatikus élethelyzetben ne omoljon össze. Hiszen a gyász magányos önmunka. Ha nincs meg hozzá a belső stabilitás. képtelen lesz az érintett a gyásszal megküzdeni. Ha érzi magában ezt a bizonytalanságot, feltétlenül segítséget kell kérnie.

A másik ok, amiért elhúzódik az gyászmunka a már említett önsajnálat.

Erről bővebben írtam már ebben a blogbejegyzésben, kérlek olvasd el újra :

Amikor leragadsz a miérteknél, megreked a gyászmunka a hibáztatásnál és bűntudatnál. Tudat alatt bünteted magad. Te ugyan élsz, de nem engeded meg magadnak az életet. Vegetálsz, élő halott vagy. Itt is egy múltbéli, feldolgozatlan emlék, érzés kapcsol be. Amikor nem érezted egyenrangúnak magad, úgy érezted megkérdőjeleznek, nem tartanak megbízhatónak. Ennek az eseménynek a feltárásával túl tudsz jutni a gyászon, a te választásod.

 

Amik segítik a gyászmunkát:

 

• Kérj segítséget
• Döntsd el, hogy jól akarsz lenni és türelmes vagy magaddal
• Belemenni a fájdalomba
• Felvállalni az érzéseket, és az érzelmek hullámzását
• Jogod van szenvedni, jogod van szarul lenni, nem kell azt mutatni, hogy te jól vagy, jól tartod magad…pontosan azért, amit előzőleg írtam…van aki azt is félre értelmezi és felrója neked, hogy biztosan nem gyászolsz
• Járj sokat a természetbe
• Szedj vitaminokat és ha csökkent az étvágyad, akkor is próbálj értékes tápanyagokat bevinni a szervezetedbe. A stressz alapjában véve is gyengíti az immunrendszeredet , támogatnod kell a szervezeted működését
• Ne válj önpusztítóvá: cigaretta, alkohol, gyógyszerek , drogok használata ilyenkor fokozódik. Tiszteld az életedet, hiszen most láttad meg, milyen az elmúlás.
• Találj ki az elengedést segítő szertartásokat: gyűjtsd egy dobozba össze az elhunyttól származó kedves tárgyakat. Vedd elő őket meghatározott időközönként. Ha rendezetlen a kapcsolatot vagy hírtelen halál történt írj  az elhunytnak egy tisztázó levelet vagy egy búcsú levelet ,amiben elköszönsz tőle.
• Tűzz ki célokat, ami éltet, amiért szívesen felkelsz, tanulj az elmúlásból, változtass a szokásaidon
• Minden nap csinálj olyan tevékenységet, ami téged örömmel tölt el
• Növeld az önszeretet szintedet, kényeztesd magad, szeresd magad
• Leckének fogd fel az esetet és egy lehetőségnek, hogy a tapasztalatok és a megküzdés után újra formáld az életedet
• Keresd mg a rosszban a jót…igen van..én az ikrek halála által kaptam két új barátot, egy túracsapatot, egy norvégiai kirándulást, amit a túratanfolyam keretén belül vált aktuálissá. Igen, nem bűn, jól akartam lenni, habár életemben nem éltem még meg ilyen mély fájdalmat
• Mondd el az embereknek, hogy hogyan tudnak neked segíteni. Kérd meg őket, ha úgy érzed, hogy ne csinálják úgy, mintha nem történt volna semmi és ne döntsenek helyetted. Ne döntsék el, hogy most téged nem hívnak el egy buliba vagy bárhova, mert te gyászolsz, kérdezzenek meg és te eldöntöd. Ne rekesszenek ki beszélgetésekből, mert úgy gondolják, te most nem vagy erre alkalmas. Ezek nagyon romboló dolgok és csökkent értékűnek érzi magát az ember ettől.
• Ne érezz haragot azon barátok iránt, akik nem tudnak veled együtt érezni, nem keresnek ebben az időszakban. Itt az ideje gyakorolni az elengedést, hiszen most úgyis benne vagy a folyamatban , és őszinte barátokat keresni.
• Értékelt át az életedet és válj meg mindentől, mindenkitől, aki már nem szolgálja
• És legfőképpen tiszteld önmagad és az életedet…..
• Gondold végig ezt a mondatot : nem szenvedni születtél ide, csak most ezt választottad 

  Sikeres új életet kívánok

  Zuppán Brigitta

  Kineziológus